A Vándor a szegedi éjszakában kerubokkal, nimfákkal és egyéb képzeletbeli lényekkel sétált. Boldog volt, olyan boldog, mint már régen. Hónapokkal ezelőtt érezte, hogy ez lesz, hogy Rossini ezen az éjszakán megajándékozza valami olyannal, amire egész tavasszal várt. De hogy ez így legyen, kellett egy rendezőnő, aki bátran és nagy fantáziával nyúlt a mester kétszázéves alkotásához. Kellett egy gyönyörű szoprán énekesnő, kellettek a tenor pasasok, legyen kiket elcsábítani a dívának, kellett egy dinamikusan erős, játszani is tudó kórus és kellett egy egészen fantasztikus tánckar is. Ezen az estén mindez megvolt, ahogyan a vándor szerette volna.

Rossini: Armida

MET opera a Belvárosi Moziban

Rendezte: Mary Zimmermann