megjelent a Szegedi Egyetem környezetvédelem mellékletében

Varga nagyinak, ahogyan az egész család hívta, nem volt szüksége megújuló energiákra. A lakásban, ahol élt, nem volt vezetékes víz, de ezt mi, az unokák, nem vettük észre. Nyáron, az udvaron teknőben fürödtünk, a dézsákban mindig gyűlt az esővíz. A sparhelt szélén langyos víz várakozott, az élet télen – nyáron a konyhában zajlott. Tavasztól – őszig a kert mindent megadott, a megpucolt zöldség héját megették a nyulak, a csirkék. A nagyinak nem volt hűtője, nyáron csak annyit főzött, amennyire szükség volt, télen meg minek az a hűtő. A tej, a sör éppen jól meghűlt a pincében is. A dinnyét nyáron leengedtük a kútba. Az újsággal, ha már nem kellett begyújtott, csomagolt vele, vagy ablakot pucolt. Ha elvirágzott a hársfa, hosszú ideig hársfateát ittunk. Eső után gombát szedtünk abban az erdőben, melynek helyén most egy Auchan áruházban sorakoznak a konzervgombák. Az erdőből üres kézzel vissza nem jöhettünk. Kellett az aprófa a sparheltbe. Mindent felhasznált, mindent visszaforgatott. Nem volt szemetes kukája, soha életében. Ha világosodott, felkelt, ha sötétedett lefeküdt. Egész életében nem használt annyi áramot, mint családom egy év alatt.

Barátom vezet, és közben magyaráz. „Ez a nő százas égőt tesz a vécébe, mert csak úgy tudja elolvasni a Kiskegyedet. Az előszobában egész nap ég a villany, a hűtőt nyitva felejti. Az üres szobában megy a tévé. Hiába kérem, hogy visszaváltható üvegben vegye az innivalót, nem és nem. Hazahord nyolc-tíz csomag szemetet. Naponta kétszer kell lemenni a kukához, három műanyagpalack, néhány doboz, az már egy adag szemét. Szelektíven egybedob mindent. Képzeld csak el, a csomagolást veszi meg. Az a jó, ha a csokija be van csomagolva, aztán néhány darab meg egybe van csomagolva és ebből néhány egy nagy dobozba. Aztán a pénztárnál berakja még egy tasakba is. Agyrém! Nézd ezt a lajhárt!” – mutat az előttünk kényelmesen guruló autóra, félrerántja a kormányt, odalép az automata sebváltós BMW-nek. A kipufogón keresztül kékes füsttel távozik néhány deci gázolaj.

Felmászott a hatalmas műanyagpalack hegyre. Valahol keleten most kel a nap. Ha nem fog esni az eső, baj lesz, fogytán a víz tartalék. Az ellenséges törzs olajos őrlángjai halványodtak már. A nap szürkén, koszosan mászott elő. Olajtavak, műanyag- és fémhegyek tarkították a dísztelen vidéket. A nap gyenge fényében végignézett  a tájon, nézte azt, amit ősei a Földből hagytak neki.