Hát, drMáriás tud valamit. Vasárnap délután és este két olyan hely nyitott ki a kedvéért, ami egyébként zárva tartott volna. Ráadásul mindkét helyen igen élnénk volt az érdeklődés, és akkor még igen takarékosan bánok a jelzőkkel. De a legnagyobb adaléka drMáriás kiállítás megnyitójának és a Tudósok éjszakai koncertjének a mentőcsónak szerep volt. Éjfél után úgy éreztem, e két esemény tartott vissza attól, hogy sörbe-borba fojtva bánatomat elsirassam a fesztivált. Mármint annak színházi vonulatát.

A kiállítás – Jaj, de várom már a választásokat! – a képek címével megfogott, a vászonra tőlem akár zöld tintapacákat is fröcskölhettek volna. Egy kicsit sem értek a képzőművészethez. A koncert viszont zseniális volt. Végre előbújtak a város földalatti labirintusából a Balkán ifjú partizánjai, – torok itt nem marad szárazon –, a zenére dacosan gyalogolva át vasárnap éjszakából hétfő hajnalba. Az esemény védjegye pedig maga a fesztiváligazgató, aki vad „gyermekei” között a kordon rácsába kapaszkodva, ugrálva kiabálta világgá a zenekar leegyszerűsített üzenetét: basszál, basszál, basszál, basszál, basszál!!!!

Az élet szép.