Két órája ülhettem már a színházban, amikor beindultak az események. Hamlet a monológ alatt vagy mellett megdugta Opheliat, szünet után leszúrta a hallgatózó direktort, és elkezdődött az öldöklés. Mire számíthat az ember, ha péntek estére Shakespeare-t és Zagart tervez. Hát erre nem. Hogy módszeresen és látványosan gyilkolásznak a színpadon, minden hullát szem előtt hagyva, na persze a direktort kivéve, őt Hamlet jól elrejti, aztán bele mindenkit a közös sírba, jöhet Fortinbras, a taps és a függöny. Vonzom a Hamlet előadásokat. (A korral jár? Lehet.) Zagarig legalább a pólómat átveszem, ki tudja. Eszterék hoznak vörös bort, mi mást ennyi vér után, lekabátolunk, és kezdünk. Egy sms Amsterdamba: kezdődik, zene, Zagar, yippppiiiiii! Zságer Balázsék lassabb, lebegősebb számokkal kezdenek, hál’ Isten, hisz behunyt szemem előtt még mindig Laertes és Hamlet böködi egymást. Akkor inkább nyitva tartom. A vásznon a Szelíd motorosokból részlet, és végig a buli alatt filmek, a Ragyogástól a Mechanikus narancsig. Nincsenek annyian, mint előző este a Bikinin, de ez nem értékmérő, éppen jó arra, hogy mindenki táncoljon, aki akar. Ahogy múlik az idő, egyre többen lesznek a teremben, jönnek a tempósabb számok, jön a menetelés, jön az ugrálás. Éjfél után lenyomják a Screen Cowboyst, úgy ahogyan kell, billentyű állványt borogatva, félvadul. Aztán csend, ráadás nincs. A Zagar mindig akkor hagyja abba, amikor érzed, most már valami elpattan, de aztán vége, csak a kérdések maradnak, valami megfejthetetlen űr. Bezzeg Hamlet és Claudius. Tőrrel és karddal minden cérnát elvarrtak.

Hamlet – Szegedi Nemzeti Színház, Kisszínház, 200 néző

Zagar – JATE Klub, másik 201 néző